ZDF: Az iszlám -és Németországra gyakorolt hatása

Rita Knobel- Ulrich filmje

 

 

A ZDF, egy baloldalinak tekintett német tévé – csatorna dokumentumfilmje a kontrollálatlan muszlim bevándorlás tényeiről és ennek a német társadalomra és a törvénykezésre gyakorolt hatásáról.

 

 

 

Kattintás a magyar feliratra: képernyő jobb alsó sarka, “subtitle”- gomb

 

 

A fordítást a  Dzsihádfigyelő számára készítettem, a felirat felhelyezése az ő csapatmunkájuk. A percekre bontott magyar felirat honlapjukról  tölthető le , alább a jobb áttekinthetőség kedvéért átszerkesztve, cikk formájában olvasható.

 

 

 

 

 

Egy ország – két világ

 

 

Idén közel 800.000 menekült érkezésére számítanak, akik be szeretnének vándorolni Németországba. Itt képzelik el a jövőjüket? A közösség részeivé szeretnének válni és integrálódni akarnak? Vagy egyszerűen eltűnnek majd párhuzamos világaikba ?

 

 

Irfan Pehlivanoglu, rendőr: “Aggódom, hogy újra elkövetik majd ugyanazokat a hibákat, amelyeket az ötvenes és a hatvanas években, amikor behoztak egy csomó vendégmunkást, akik egész párhuzamos társadalmakat építettek fel maguknak- és hogy ezt most újra megteszik.”

 

Az Alkotmány kimondja, hogy a férfiaknak és a nőknek egyenlő jogaik vannak, de a bevándorlók közül sokan egész másképp vélekednek erről a kérdésről.

 

ZDF:  A nőknek engedelmeskedniük kell a férfiaknak, ugye?
Muszlim középiskolás fiú : Igen, ez igaz, mert a nő kizárólag ahhoz a férfihez tartozik és senki máshoz. El kell fátyoloznia a fejét és nem viselhet sminket meg semmi ilyesmit.”

 

A jogi szakértők egy párhuzamos igazságszolgáltatás kialakulására figyelmeztetnek, amelyet a „béke igazságszolgáltatásának” neveznek.

 

Dr. Schromek bíró: Németországban kizárólag a német törvények érvényesek, és ezek mindenkire vonatkoznak, beleértve a migránsokat és a menekülteket is.

 

Sokan azt mondják, hogy meg kell védeni a nyílt társadalom értékeit.
Seyran Ates, ügyvéd:  Semmiféle szabadság nem jár a szabadság ellenségeinek. És nem jár demokrácia a demokrácia ellenségeinek.
ZDF: Tehát egy olyan bevándorlási törvényre van szükségünk, mint Kanadának? Milyen mértékben kell Németországnak toleránsnak lennie?

 

 

 

Egy ország – két világ?

 

Bevándorlók Németországban

 

 

Rita Knobel- Ulrich filmje

 

 

Új Ulm

 

Iszlám az iskolában

 

ZDF: Útban vagyok egy, a város központjában levő középiskola felé, amelyben a diákok védelmükbe vették a Charlie Hebdo karikaturistáinak gyilkosait, és meg is indokolták az erőszakot. (A karikaturisták) ugyanis megsértették a prófétát. Az igazgatónő elborzadt diákjai reakciójától és a szülőkhöz, a rendőrséghez meg a nyilvánossághoz fordult.

 

Beate Altmann igazgatónő: Olyasfajta kijelentések hangoztak el, hogy ez természetes volt, a zsidók olyanok, mint a disznók, és ha keresztet kellene vetniük vagy csak ránéznének egy keresztre, elvesztenék iszlám erejüket. És egyszerűen megengedhetetlennek tartom itt az ilyenfajta kijelentéseket. Ezek a gyerekek egy nap felnőnek.

 

Az igazgatónő nemzeti párbeszédet javasolt és rájött: iskolája nem elszigetelt eset.
Egész Németország területéről egy csomó visszajelzés érkezett, és sokan számoltak be arról, hogy iskoláikban hasonló témák merültek fel. Azonban féltek őket nyilvánosságra hozni.

 

ZDF: Sok dologban túlságosan toleránsak lennénk?
Beate Altmann:- Én személy szerint úgy látom, hogy túlságosan is toleránsak vagyunk. Igen. És egyszerűen azt gondolom, hogy nagyon világos határvonalat kellene húznunk. És addig a határig toleránsak lennénk, de ha átléped ezt a határt, már nem. Ez elfogadhatatlan Németországban.
ZDF: A tanárok megpróbálják megismertetni a diákokkal az Alkotmány alapelveit. Ezen az órán egy fiatal nő ellen elkövetett becsületgyilkosságról szóló filmet beszélünk meg. Annak ellenére, hogy majdnem minden gyerek Németországban született és mindannyiuknak német útlevelük van, több megértést tanúsítanak az elkövetővel, mint az áldozattal szemben.
Baran Cantirt diák: – Nekem is van egy majdnem tizenhat éves lánytestvérem, és megőrülök, amikor egy fiú barátjával megy szórakozni meg ilyesmik.

ZDF: De hát Németországban élünk. Ebben az országban a lányoknak joguk van elmenni táncolni és eldönteni, kivel barátkoznak.

Baran Cantirt: Nem, ez nem nekem való…

ZDF: Tehát te nem engednéd meg neki?

Baran Cantirt: Nem.

ZDF: De te német vagy, ugye? Te itt születtél Németországban és német útleveled van.

Baran Cantirt: Az embernek vigyáznia kell a lánytestvére becsületére.
ZDF: De a lánytestvérednek ugyanolyan jogai vannak, mint neked. Mármint, az Isten szerelmére, van egy alkotmányunk.
Baran Cantirt: Igen, bizonyos értelemben, de én ezt nem fogadom el.

 

A többi diák érdeklődéssel figyel, és most mások is akarnak beszélni.

 

Arton Muslin: Igen, én is itt születtem.
ZDF: Te német vagy?
Arton Muslin:  Igen, pontosan.
ZDF: És feleségül vennél például egy német lányt? Lénát, Laurát, Lisát…
Arton Muslin: Feleségül…hmmm. A barátnőm talán lehetne, de nem venném feleségül. Ez nálunk úgy van, hogy egy honfitársadat kell elvenned. Én albán vagyok, tehát neki is albánnak és muszlimnak kell lennie…ilyesmi.
ZDF : És engedelmeskednie kell neked?
Arton Muslin Igen, ahogy a barátom is mondta, minden esetben, ha egy lány járni kezd egy férfivel, de ha csak le is fekszik vele, időnként erőszakot alkalmazhatnak vele szemben.
ZDF: De hát az Alkotmány világosan előírja, hogy a nők egyenjogúak a férfiakkal
Arton Muslin OK…
 ZDF: De te ezt nem fogadod el?
Arton Muslin  Persze, hogy nem.
ZDF: De hát ez a mi Alkotmányunk. Tehát azt mondod, hogy a család fontosabb, mint az Alkotmány
Arton Muslin:  Alapvetően igen.

 

Ali Kaymaz: Odahaza apa szabja meg a törvényeket. és ezeket mindannyiunknak tiszteletben kell tartanunk.

 

 

ZDF: Amikor a tanárok szóvá teszik ezeket a kijelentéseket a szülőknek, amazok szidalmazzák és sértegetik őket.

 

Beate Altmann igazgatónő: Amikor elmegyek a szüleikhez, és nagyon határozottan szóvá teszem előttük mindezt, mindig ezt hallom először: „Ó persze, te náci vagy”. És az az érzésem, hogy a történelmi múltunk miatt visszakozunk és azt mondjuk: „Nem, többé már nem vagyunk nácik”-és azt hiszem, emiatt vagyunk annyira toleránsak. De véleményem szerint ezt nagyon rosszul tesszük.

 

 

Lauingen
Bajorország

Számos medressze bizonyos képzeteket ültetnek a gyerekek fejébe. Engedélyt kaptunk, hogy kameránkkal ellátogassunk ebbe a baváriai medresszébe. Akárcsak bárhol máshol Németországban, ez a TIP, a török egyházi hatóság. Az imámokat a török kormány irányítja, nevezi ki és négyévenként váltják őket. Nem szükséges németül beszélniük, és rendszerint a német kultúrát és körülményeket sem ismerik. A gyerekek arabul tanulják és próbálják memorizálni a Koránt, anélkül, hogy ismernék a nyelvet. Semmit nem beszélnek meg, arról pedig, hogy hogyan látják a nőket Németországban végképp nem esik szó.
 ZDF: Azt olvastam a Koránban, hogy a nő engedelmességgel tartozik a férfink. Igaz ez?
Fiú: Igen, ez így van, mert a nő kizárólag hozzá tartozik és a nőnek hordania kell a hidzsabot, nem sminkelheti magát vagy ilyesmi.

 

Hazakísérjük a medresszéből ezt a fiatalembert. Az Aslan család húsz éve él Németországban. Öt gyerekük van. Az apának van egy saját virágüzlete a környéken.

 

ZDF: Elfogadná-e ha a lánya hozzá akarna menni egy iskolatársához, akit mondjuk Félixnek hívnak, katolikus és a baváriai Lauingenből származik?

 

Benjamin Aslan, virágboltos: Huhh, ez …ez nem lenne összeegyeztethető a hitünkkel. Nem lenne…Mert ez azt jelenti, hogy csak muszlimokkal köthetnek házasságot.
ZDF: És elengedné a lányát egy iskolakirándulásra?
Benjamin Aslan: Soha nem engedtem és nem is fogom. Megértem, hogy ez egy kissé problémás, de én vagyok az apja. Én vagyok az apja és folyamatosan szem előtt kell tartanom a biztonságát. Például hallottam, hogy lefektettek és teherbe ejtettek egy 13 vagy 14 éves lányt. Németországban ugyanis nincsenek.. nincsenek határok.
ZDF: Szót fogadsz a fivérednek?
Shahadet Aslan: – Persze, szót kell fogadnom.
 ZDF: Németországban a lányok és a fiúk egyenjogúak, egy fiútestvér tehát nem szólhat bele abba, amit a lánytestvére csinál.
Shahadet Aslan:  De hát ő a nagy testvérem és tisztelnem kell és azt kell tennem, amit mond.

Szökésben
Hogy hány család gondolkodik így? Senki sem tudja. Vannak lányok, akik kitörnek ezekből a körülményekből. Elbújnak, és nem akarják, hogy bárki is felismerje őket, ugyanis félnek a tulajdon rokonaiktól. Ennek a lánynak egy barátnője adott menedéket.

 

Benazir családja Pakisztánból származik és már több mint harminc éve élnek Németországban, de még mindig erőltetik a régi hagyományokat.

 

Benazir (nem az eredeti hang) : Az unokatestvéremhez akartak hozzáadni. Vissza kellett volna mennem Pakisztánba, de én úgy gondoltam, hogy nem kényszeríthetnek hozzá valakihez csak úgy, akaratom ellenére, és nem küldhetnek el egy másik országba.

 

De ez számukra teljesen rendben volt, és nagyon nagy a nyomás. Így tehát itt vannak ezek a párhuzamos társadalmak, és megvannak a saját törvényeik. Egyszerűen elvették volna az útlevelemet és odalett volna minden esélyem, hogy valaha is visszatérjek Németországba. És akkor vége lett volna az életemnek. És ha alkalmazniuk kellett volna a shariát, még meg is kövezhettek volna. Ezért döntöttem úgy, hogy megszököm és elrejtőzöm.

 

ZDF: Benazir retteg attól, hogy a családja felismeri és megtalálja. Felkeresett egy ügyvédet, aki maga is bevándorlók gyereke volt, és sok más nőt is hozzásegített ahhoz, hogy érvényt szerezzenek jogaiknak.

 

Seyran Ates, ügyvédnő: Nézzük, találhatunk-e megoldást számodra.
ZDF: Van megoldás Benazir számára?
Seyran Ates, ügyvédnő:  Talán egy új személyazonosság, mondjuk Anna vagy Nina: a névváltoztatás viszonylag könnyen megy. Az olyan esetekben, mint az övé szintén javaslom, hogy költözzön el az országból, hagyja el Németországot, ha van rá lehetősége. Becsléseink szerint nagyjából 3000 lány osztozik Benazir sorsában, azaz akarják erőszakkal férjhez adni. De sokkal többen vannak azok, akikről nem tudunk.

 

Benazir : Ezek csak azok a lányok, akiknek sikerül kitörniük és segítséget kérniük. De jó kérdés, hány olyan férfi és nő van, aki nem meri megtenni. Itt van nekünk ez az archaikus, patriarchális rendszer Németországban, egy párhuzamos világban, egy párhuzamos társadalomban.
Seyran Ates, ügyvédnő: A bevándorló- háttérrel rendelkezők bizonyos része nem a mi német társadalmunkban él, hanem teljesen egyértelmű, hogy még mindig egy enklávéban. Hogy túl toleránsak vagyunk-e? Amikor kikerülnek ebből a párhuzamos társadalomból, intoleranciájuk a mi társadalmunk, a mi alkotmányunk ellen irányul, és nem fogadják el, akkor azt mondom, a szabadságról a szabadság ellenségeinek, hogy nem nézhetünk csak úgy félre, nem mondhatjuk azt, hogy joguk van hozzá, mert ez az ő kultúrájuk. Ez egyszerűen nem működik.
Irfan Pehlivanoglu, a rendőr
Így gondolja ezt Irfan Pehlivanoglu is, aki szintén török bevándorlók gyereke. Ő és egy kollégája éppen egy incidens helyszínére tartanak. A hamburgi rendőrtiszt, más honfitársaihoz hasonlóan alkalmazkodott a német társadalomhoz.

 

Véleménye szerint : – ennek alapfeltétele, hogy az emberek megtanuljanak németül, és ha huzamosabb időt akarnak itt tölteni, be kell illeszkedniük a rendszerbe és meg kell tanulniuk együtt élni az ország szabályaival és törvényeivel. A közel- Keleten teljesen rendjén való lehet, hogy megvered a feleségedet, hogy megfegyelmezd és ily módon érvényesítsd az akaratodat, de itt párterápiára mentek.

 

ZDF: Kisstílű bunyók vagy vallási okokból kitört verekedés miatt (Irfant) napi két- három alkalommal is hívják menekültszállásokra.
Irfan Pehlivanoglu  Nem üthetsz meg valakit csak azért, mert másban hisz, mint Mohamed.

 

ZDF: Ezeken a menekültszállásokon az emberek konténerekbe zsúfolódnak. Oda nem engednek be minket. Itt elszabadult az erőszak és a rendőrség nyomozni kezd. A táborlakók nézeteltérésbe keveredtek. Igyekeznek kideríteni, mi is történt pontosan.

 

Rendőrnő: Hát meg kell tudnunk. Egyikük megsebesült, őt kezelik, a másik meg velünk jön.
Irfan Pehlivanoglu: Itt nem csupán különböző vallások, hanem különböző világok csapnak össze. Egymással ellenséges nemzetekből származó emberek. A szír az irakival a török, a kurddal. És a helyi konfliktusaikat itt élik ki, az országunkban.

 

ZDF: Peelee, ahogy a barátai szólítják, vidékre költözött, ahol csak németek élnek. Eleinte nagyon gyanakvóan néztek rá, amikor közösségi rendezvényekre kezdett járni a feleségével, vagy egyszerűen csak sétált egyet a a falu utcáin, de ma már része a közösségnek. Az idősebbik lánya nemsokára iskolába megy.

 

Irfan Pehlivanoglu: Egy évvel ezelőtt még Hamburgban éltünk, de ott a lányomnak olyan iskolába kellett volna járnia, ahol sokkal magasabb a bevándorlók aránya. Olyan gyerekekkel, akik még csak nem is beszélnek németül, ami egyértelmű hátrányt jelentett volna számára. Ezért gondolom azt, hogy ha valaki idejön, annak meg kell tanulnia a nyelvet, hiszen ha ők nem beszélik, akkor én sem tudok velük beszélni, és nem fogjuk megérteni egymást és így párbeszédet sem folytathatunk.

 

Élet a menekültszállásokon

 

Egy felmérés szerint a németek 96,8%-a abban a hitben él, hogy német az, aki németül beszél, és csupán 37 %-uk vallja azt a nézetet, hogy ahhoz, hogy német légy, a felmenőidnek is németeknek kell lenniük. De hogy néznek ki a német nyelvtanfolyamok egy menekültszálláson?

 

A menekültekre elkötelezett önkéntesek viselnek gondot. Vannak közöttük olyanok is,akik Németországban nagyon keresett szakmákban dolgoznak, Sokan élnek már hosszú ideje Németországban, de nem tanultak meg németül.

 

ZDF: Tehát tudsz egy kicsit azért németül, ugye?
Al Ali Fayez – Igen, egy kicsit.  Tanultam egy keveset egy kollégámtól a munkahelyen, de nem az iskolában. Még nem mentem iskolába, hogy megtanuljak németül.
ZDF: Két éve vagy itt, ugye?
Rajaabi Haaon: – Két éve, igen, de nem mentem semmilyen német nyelvtanfolyamra. Egyszer vettem rész egy egy hetes tanfolyamon, ahol napi egy németóránk volt.
Saiko Jallow: – Meg akarok tanulni németül. Már négy éve itt élünk. Eddig még nem volt lehetőségünk megtanulni, de meg akarunk tanulni.
Marianne Gmelin: – Voltaképpen ez kezdettől fogva alapkövetelmény, másképp ugyanis nem fog menni a munkakeresés. Szükségük van a nyelvre, hogy kommunikálni tudjanak. Van olyasmi, mint a partnerség, amikor az egyik azt mondja, te cipész vagy, hát nézzük csak, van-e cipész itt a közelben, aki a szárnya alá venne…Vagy, te mérnök vagy, nézzük, ki tudna támogatni téged? Mi megpróbálunk minden ilyesmit, de mindenben szükségünk van a munkaügyi központra is, még az önkéntes szakmai gyakorlat esetében is. Minden esetben szükségünk van a munkaügyi központ jóváhagyására.
ZDF: Bürokrácia integráció helyett, nyelvtanfolyamok csak elvétve, nincs kontaktus a német munkáltatókkal. De korántsem ez az összes akadály-mondja Rosemarie Peltier, aki már 20 éve igazgatónője a menekültszállásnak.
Rosemarie Peltier: – A gond az, hogy nem mindenki akar beilleszkedni. Nagyon sokan vannak, akik csak élni akarják az életüket, úgy, ahogy ők akarják és ahogy megfelel tudásuknak. És fanatizmusukhoz való ragaszkodásuk is hatalmas problémát jelent, különösen ha a vallásukról van szó. És egyszerűen nem akarnak tudomást venni arról, hogy miről is szól Németország.

 

Keresztényüldözés a menekültszálláson

 

ZDF: Ezeket a menekültekkel nem ismertetik meg a német értékrenddel? Most e hanyagság egyik áldozatához utazom, egy kétszeres menekülthöz. Először Szíriából menekült el Németországba, majd a menekültszállásról egy egyházi gyülekezethez. Wassem Sabaghot ugyanis azon a helyen érte zaklatás, ahol menedéket kért.

 

Wassem Sabagh: – Az a fickó egy radikális muszlim volt. Beszélgetni kezdtünk és amikor rájött, hogy keresztény vagyok, ezt mondta: „Ti rossz emberek vagytok. Miért nem hallgatsz Allahra?Miért eszel disznóhúst?”. És így tovább. Nagyon nehéz volt és féltem, hiszen addig azt hittem, olyan országba kerültem, ahol az emberek tisztelik egymást, ahol legalább mindenki tiszteli egymást. Mivel a férfi megütött, azzal fenyegetőztem, hogy szólok a rendőrségnek. Azt válaszolta: „csak hívd őket. Csak egy csapat nő.”

 

ZDF: Mivel magyarázza, hogy a többi keresztény a szálláson nem hívta a rendőrséget? A keresztények nagy része.
Wassem Sabag: – A keresztények nagy része-és elég sokat ismerek közülük- nem akar bajba keveredni. Attól tartanak, hogy ha kihívják a rendőrséget, gondjaik lesznek a bevándorlói státuszuk 1603-as pontjával. Ugyanis azt tapasztalták, hogy ha kihívod a rendőrséget,az mindig problémákat von maga után.
Elszigetelt incidensről van szó? Túlzás lenne? München felé vezetünk/tartunk, a Keleti Keresztények Központi Tanácsának a székhelyére. Simon Jakob irodájában gyakran ülnek rémült keresztények
Simon Jakob:– a legkevésbé sem vagyok meglepve. Egyre gyakrabban derül fény ilyen incidensekre, de azt kell feltételeznünk, hogy ez a helyi tartományok közötti konfliktusok miatt van. És annyi de annyi olyan eset is van, amely soha nem kerül napvilágra.

 

ZDF: Túlságosan toleráns társadalom vagyunk?
– Nem túlságosan toleráns, hanem túlságosan naiv. A tolerancia ott végződik, amikor irányomban nem viseltetnek toleranciával. Nagyon határozott véleményem, hogy amellett, hogy kielégítjük , ezeknek a menekülteknek valamennyi anyagi igényét, az eddigieknél sokkal keményebben kell dolgoznunk azon, hogy valamennyi menekülttel megértessük: amennyiben itt akarsz maradni, el kell fogadnod értékrendünket. És ha erre nem vagy hajlandó, el kell gondolkoznod rajta, hogy elhagyod az országunkat.

 

ZDF: Van erre valami válasza a politikának? Sokan kétlik. A német állampolgárok 79%-a gondolja azt, hogy a politikai pártok nem foglalkoznak eleget a bevándorlás kapcsán felmerülő problémákkal.

 

 

Úton vagyok Aydan Ozoguz integrációs biztoshoz. A keresztény menekültek azt mondták, zaklatják őket, mint hitetleneket., olyan jelzőkkel illetik, mint a „kafir” ( a nem – muzulmánok gúnyneve), hogy a családjukat is zaklatják, hogy a hazájukbeli konfliktusok itt folytatódnak. Hogy tolerálhatunk ilyesmit?

 

 

Aydan Ozoguz: Ezekben az egyéni menekült otthonokban egy szélesebb körű támogatói hálózatra lenne szükség, szociális munkások révén. Ezen gondolkozunk most, mert ez segítene, de anyagi vonzatai is vannak. Ez azt jelentené, hogy egy bizonyos pontig tudni szeretnénk, mi történik ezekben az egyéni esetekben, különösen amikor zaklatásokról is szó van. Ez ugyan nem norma, de ha ilyesmi történik, akkor sokkal alaposabban, sokkal közelebbről kell megvizsgálnunk ezeket az eseteket.

 

Zsidó közösségek életveszélyben

 

Nem kellene vajon sokkal tüzetesebben megvizsgálnunk azt a tényt, hogy a zsidó közösségek arra figyelmeztetik tagjaikat, hogy ha bizonyos városrészekben járnak, gondosan vigyázzanak, nehogy kipát viseljenek. Eltökéltem, hogy kiderítem az igazságot és eltaxiztam a neukölni zsinagógához.

 

 

ZDF: Azt mondta nekem valaki, hogy Neuköllnben és Kreuzbergben nem sétálhatsz zavartalanul ha kipa van a fejeden.
 Taxisóför: Valószínűleg rossz szemekkel néznék az illetőt és szidalmaznák, mert sok a muszlim errefelé. Akik itt élnek, nem kimondottan török muzulmánok, hanem arabok, akiknek sokkal több bajuk van a zsidókkal.

 

ZDF: Úgy tűnik az itt élők már hozzászoktak ahhoz, hogy nem parkolhatnak a zsinagógák előtt. A belépést sorompókkal szabályozzák és olyasféle biztonsági vizsgálatok vannak, mint a reptereken. A zsinagógákat éjjel – nappal rendőrök őrzik. Daniel Alter rabbival szeretnék találkozni, akit megtámadott és megvert egy fiatalokból álló banda. A lányát szintén megfenyegették, így (a rabbi) azóta nem visel kippát nyilvános helyeken.

 

 

Daniel Alter: Neukölln döbbenetes melegágya a szélsőségeknek, és senkinek sem ajánlatos, engednie beazonosítani zsidó származását.

ZDF: Mit gondol, milyen nevelést kaptak azok a fiatalok, akik önre támadtak ? Mi siklott itt félre?
Daniel Alter: Azt hiszem, itt az alapvető demokratikus jogok területére érkezünk. Ezeket alapvető jogokként garantálja az Alkotmány. Ilyen a szólásszabadság, a vallás gyakorlásának szabadsága, és fontos, hogy lehetünk toleránsak és azoknak is kell lennünk. Ez a mi belső, alapvető értékrendünk, ez a demokratikus, polgári társadalom legalapvetőbb értéke. És amikor szembesülünk ezzel a – nevezzük intoleranciával – kutyakötelességünk, hogy a leghatározottabban megvédjük ezeket az értékeket, ne tanúsítsunk semmilyen fajta toleranciát, és ha nem tudunk határozottan kiállni ezek mellett az értékek mellett, másoktól sem várhatjuk el, hogy kiálljanak értük.

 

 

Párhuzamos igazságszolgáltatás

 

ZDF: Csakugyan nem teszünk eleget annak érdekében, hogy kiálljunk értékeinkért?
Hassan Allouche, harmadik generációs előljáró. Németországban jóformán észre sem veszik, hogy kiépült egy, a törökországihoz és az arab országokéhoz hasonló, párhuzamos igazságszolgáltatási rendszer is. Az úgynevezett elől járók még nagyon komoly bűncselekmények esetén is képesek igazságot tenni, anélkül hogy a rendőrséghez vagy bírósághoz fordulnának. A libanoni származású férfi se nem ügyvéd se nem bíró. Szociális gondozó,  aki önkéntes alapon tevékenykedik.

ZDF:  Miért önt keresik meg problémáikkal a honfitársai ? Miért nem fordulnak a megfelelő jogi szervekhez?
Hassan Allouche: Az emberek azért fordulnak hozzám, mert tudják: addig nem tágítok, amíg helyre nem állt a béke. A béke a legfontosabb számomra. Megoldom a problémát, mielőtt még ez és az az ember, a családjuk meg a barátaik belebonyolódnának és egy tömeges csetepaté törne ki. Ilyenkor mindkét családdal beszélek, elmegyek ennek is meg annak is az otthonába, és végül minden fél egyet ért. Megbeszéljük a békefeltételeket.

 

ZDF: Hassan híres ember neukölni szomszédai körében. Elsimítja a családi perpatvarokat és közvetít az ellenséges klánok közötti vitákban is.

 

 

Hassan egyik barátja: – Amíg tudom, hogy a közelben vagy, biztonságban érzem magam. Nagyon szépen köszönöm.
Egy másik férfi: Jó, hogy vagy. Jól érezzük magunkat, ha itt vagy a közelben.
Hassan: Itt vagyok éjjel- nappal.
ZDF: -Segített már neked valaha? Miben?
Hassan egyik barátja: Igen, nagyon sokszor, de nem mondhatom meg, miben. Ő nagyon erős védőangyalom.
ZDF:   És miért nem mondhatod el, miben segített? Egy szörnyű konfliktus volt?
Hassan egyik barátja:   Igen, egy szörnyű konfliktus volt.
ZDF: És ő segített?
Hasszán egyik barátja: Nagyon sokat. Minden nap megköszönöm neki.
ZDF: Közvetített az érintett felek között?
Hassan egyik barátja: Így van.
ZDF:  Tehát nem kellett bírósághoz fordulod.
Hasszán egyik barátja: Nem kellett. Az embernek nem kell bírósághoz fordulni. Ő mindent itt helyben eligazít. Senkit sem ismerek, akiben jobban bízom, mint benne. ZDF: Még a rendőrségben sem?
Hassan egyik barátja:   Soha.
ZDF: Inkább hívom őt, mint a rendőrséget. Sokkal nagyobb biztonságban érzem magam. Nem bízom a rendőrségben az igazságszolgáltatási rendszerben.

 

Vadnyugat Brémában
Dr. Schromek bíró gyanakvóan szemléli ezeknek az úgynevezett előljáróknak a tevékenységét. Tapasztalatai szerint a klánok jelentős összegeket fizetnek, hogy vallomásaik visszavonására kényszerítsék a tanúkat, aztán az előljárók kijelentik, hogy ők már mindent elrendeztek. A bírósági ügyek így elakadnak. Egy példát is említ.

 

 

Klaus – Dieter Schromek, elnöklő bíró: Bréma belvárosában lövöldözés volt. Két autó üldözte egymást. A hátsó járműből lövéseket adtak le az első autó motorházára, az első autóból pedig viszonozták a tüzet. Amikor az ügy bíróságra került, a klánok közbeléptek, így a Brémai Ítélőbíróság Bíróság senkit sem tudott büntetőjogilag felelősségre vonni. És ha megengedem, hogy az érintett személyek megtapasztalják, hogy ilyen vagy olyan módon megúszhatják meg ennyivel, hogy akkor is mentesülnek a büntetés alól, ha komoly bűncselekményeket követnek el, akkor újra meg újra megteszik.
ZDF: Aggasztja önt, hogy a párhuzamos igazságszolgáltatás egyre több ilyen esetére derül fény?

 

Dr. Schromek: Nagyon – nagyon aggaszt, hiszen az igazságszolgáltatási rendszerünk, amelyet a parlament szentesített, egy olyan társadalmi értékrend kifejeződése is, amelyben közösen állapodtunk meg, és most azt szeretnénk látni, hogy mindenkire alkalmazható Németországban kizárólag a német törvények érvényesek és ez mindenkire vonatkozik.

 

 

Kanada: a követendő példa

 

ZDF: Vannak olyan példák is, amelyekből tanulhatnánk?
Számos német politikus Kanadára mutat, ott keresik a válaszokat.
A kanadai bevándorlási törvény pontrendszeren alapul: iskolai végzettség, életkor, szakma és nyelvtudás szerint pontoznak. A potenciális bevándorlónak csak egy bizonyos ponthatár fölött van esélye.

 

Minden kanadai városban van egy fogadóközpont . 2014 folyamán 250.000 bevándorló és 30.000 menekült érkezett Kanadába.

 

Egy fiatal iráni párnak egy pártfogó/gyám segít.

 

Még csak két hete vannak Kanadában és még mindig félnek. Nem akarják, hogy felismerjék őket. Pártfogójuk szintén egykori iráni menekült. Ő beszéli a fiatal pár nyelvét és segít nekik beilleszkedni új hazájukba.

 

Fiú: – Iránból Törökországba szöktünk, nem akarom megmondani, hogyan. Ott jelentkeztünk az ENSZ menekült központjába. Felvettek minket egy listára és aztán behívtak az isztambuli kanadai nagykövetségre. Repülőjegyeket adtak nekünk. Mi megtértünk: az iszlámról tértünk át keresztény hitre, és ezért Iránban halálbüntetés jár.

 

Lány: – Igen, mi keresztények vagyunk.
Most már nem kell többé hidzsabot viselnem. Végre szabadok és boldogok vagyunk. Most, hogy túl vannak a stresszes utazáson, a fogadóközpontban laknak egy hónapig. Aztán egy, a tartózkodásukra kijelölt lakásba költöznek. Kanadában nincsenek tömegszállások, de nincs is olyan szabályozatlan tömeges migráció, mint Németországban. A pártfogó éjjel- nappal a pár rendelkezésére áll.

 

Azar Eftekar (pártfogó): Én vagyok a jogtanácsosuk : Ahogy megérkeztek, megbíztak az ügyükkel és most egy éven keresztül én segítek a párnak.

 

Carmen a számos önkéntes „pótszülő” egyike . Ezek nélkül az önkéntesek nélkül nem működne a rendszer. Ő vezeti be az újonnan érkezetteket az itteni hétköznapokba. Megmutatja például, hogyan használják a metrót, hogyan közlekedjenek, honnan vegyenek élelmiszert, hogyan vegyenek ki pénzt az ATM-automatából.
Ezek a világ minden tájáról érkezett bevándorlók . Akárcsak mindenki másnak, az iráni fiatal párnak is azonnal el kell kezdenie angolul tanulni és megismertetik őket a kanadai alkotmánnyal és a követelményekkel is.

 

Michelle Wong:  Milyen kötelezettségeik vannak kanadai állampolgárként?
Bevándorló: Követnünk kell a törvényt.
Michelle Wong:  Így van, engedelmeskedniük kell a kanadai törvényeknek.

 

A jövevények gyorsan rájönnek, hogy Kanada toleráns ország, de vannak határok. Az újonnan érkezetteknek heti két alkalommal órákra kell járniuk, hogy tanuljanak Kanada földrajzáról, t9örténelméről. Be kell illeszkedniük a kanadai társadalomba.

 

Michelle Wong: – Meg kell tanulniuk alkotmányunkat, törvényeinket, és kanadai állampolgárokként vannak kötelességeik, de jogaik és szabadságjogaik is.

 

Kanadában szintén sok bevándorló él saját negyedeiben. Az embernek időnként az az érzése, hogy Karacsiban, Bombayben vagy Shanghaiban van. De hol vannak itt a toleranciának itt a határai, amikor a bevándorlók előbbre valónak tartják saját hagyományaikat a kanadai alkotmánynál? Ezt szeretném megtudni a Bevándorlásügyi Minisztériumban.

 

Chris Alexander, kanadai bevándorlásügyi miniszter: – Azt illetően, hogy el kell fogadják igazságszolgáltatási rendszerünket, nem ismerhetünk kompromisszumot. A poligámia, a kényszerházasság, házasságkötés gyermekkorúakkal, erőszak becsületsértés miatt – ezeket a dolgokat tiltja a törvény Kanadában. Ezt minden újonnan érkezőnek világosan a tudomására hozzuk. Hasonlóképpen teljes mértékben elfogadhatatlan a nőkkel és lányokkal szembeni otthoni erőszak.

ZDF: Mennyire szigorúak önök azt illetően, hogy visszaküldik hazájukba azokat, akik figyelmen kívül hagyják az alkotmányban előírtakat?

 

Chris Alexander, kanadai bevándorlásügyi miniszter: Igen, eltávolítjuk ezeket az embereket Kanadából. Nem sokakat, csak mintegy 5000 -10000 főt évente.

 

Az új állampolgárokat avató szertartás ünnepélyes. Megértik, hogy kanadai állampolgárrá válni kiváltságos dolog, és megesküsznek, hogy teljesítik új hazájukkal szembeni kötelezettségeiket. Az új állampolgárokkal azt éreztetik, hogy szívesen látják őket Kanadában.
Kanada sokkal körültekintetőbben választja ki új állampolgárait. Ebben nagyon különbözik Németországtól. Ez sok mindent megkönnyít, de azért a Német Szövetségi Köztársaság is mutathatna helyesebb utat bevándorlóinak, értésükre adva, hogy vannak jogaik, de kötelességeik is, amelyekhez tartaniuk kell magukat. A tolerancia küszöbe a Német Szövetségi Köztársaság alaptörvénye kellene legyen.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s